A végrendelet a végintézkedések egyik legfontosabb formája.

A magyar öröklési jog szabályai szerint az örökhagyó hagyatéka utáni öröklést a végintézkedés (tipikus formája a végrendelet), ennek hiányában pedig a törvény határozza meg.

A törvény a törvényes örökösök közötti öröklési sorrendet is meghatározza. Törvényes örökösnek minősülnek a leszármazók, házastárs (leszármazó és szülő mellett is), a szülő és a szülő leszármazója, nagyszülő és a nagyszülő leszármazója, dédszülő és a dédszülő leszármazója, valamint az örökhagyó távolabbi felmenői.

Abban az esetben amennyiben az örökhagyó a törvényes öröklés rendjétől el kíván térni, ennek legegyszerűbb formája a végrendelet készítése.  A végrendelet leggyakoribb tartalma az örökös nevezés, az örökrészek meghatározása (esetlegesen a vagyontárgyak nevesítése) és a kizárás, amellyel a végrendelkező törvényes örökösét ún. köteles részre szorítja.

A köteles rész örökhagyó legközelebbi hozzátartozóinak ún. minimum részesedését jelenti abban az esetben amennyiben az örökhagyó az öröklés tekintetében őket mellőzi, avagy vagyonát még életében ingyenesen másra átruházza. A köteles rész mértékét számítási és kiadásának módját, és az arra jogosultak körét törvény határozza meg./

A törvény szerinti alaki követelmények betartása mellett bárki elkészítheti személyesen végrendeletét, azonban fontos azt tudni, hogy az alakszerűségek megsértése általában a végrendelet érvénytelenségének megállapításához-, a szakszerűtlenül elkészített végrendeleti tartalom pedig az örökösök közötti nem kívánt jogvita kialakulásához vezethet.

A fentiek miatt tehát érdemes szakember közreműködését igénybe venni a végrendelet elkészítéséhez.

A közjegyző a végrendelet elkészítése során meggyőződik a végrendelkező ügyleti képességéről, jogosultságáról, valódi szándékáról, tájékoztatja a felet a jognyilatkozatának lényegéről és várható következményeiről, majd világosan és egyértelműen írásba foglalja a fél végakaratát.